Amikor az esküvő gondolata először felütötte a fejét nálunk, csak álmodozgattunk a nagy napról, majd az álmodozást felváltották a kész tettek, hiszen úgy döntöttünk magunk vágunk bele a szervezésbe, mindent magunk intézünk, külső segítség igénybevétele nélkül.
A kezdeti lelkesedést azonban hamar felváltotta a pánikhangulat, hiszen több helyen is falakba ütköztünk (nem volt a vendégkapacitásunknak megfelelő hely, ami lett volna annak is bizonytalan a jövőbeni működése, stb…), és rádöbbentünk, hogy rengeteg dologra kell odafigyelni az idő pedig kevés (pedig 10 hónap volt hátra), és egyáltalán hogy is kellene nekikezdeni?!?
Annak ellenére, hogy rendelkezünk némi rendezvényszervezői tudással (jómagam, a menyasszony, többek közt ezt is tanultam az egyetemen), mégis sokszor úgy éreztük (biztosan még fogjuk is), feladjuk, ez túl bonyolult és a munka mellett nem tudjuk egyedül megoldani. De aztán mégis erőre kaptunk és újult erővel belemerültünk a nagy munkába.
Most ott tartunk, hogy a szolgáltatóink nagy részét lefoglaltuk, már csak “apróbb” feladatok választanak el bennünket a felhőtlen boldogságtól, na és persze 8 hónap.
A blog többek közt azért is született, hogy segítséget és biztatást nyújtsunk azoknak, akik szintén erre a feladatra vállalkoznak és önálló gondolataikat, akaratukat szeretnék beleszőni a szervezésbe.
A sok feladat és bonyodalom ellenére is elmondhatjuk, nem bántuk meg, hogy belevágtunk a szervezésbe, így bátran ajánljuk mindenkinek ezt a feladatot, hiszen nem csak érdekes, de klassz közös program is. De azért figyeljünk oda, nehogy kikaparjuk egymás szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése